Ma vasárnap van, a Pünkösd utáni huszonkettedik vasárnap, és az Egyház a gazdag emberről és Lázárról szóló példabeszédet olvassa. A gazdag ember minden nap lakomázott, kapuja előtt pedig egy koldus feküdt, akit még a kutyák is jobban sajnáltak nála. Mindketten meghaltak, és sorsuk helyet cserélt. A példabeszéd nem a pénzről szól, hanem arról, hogy észrevesszük-e azt, aki mellettünk van, amíg még van rá időnk. Ma Anzsersi Lícinius püspök emléknapja van, aki az ötödik században élt, nyugtalan időkben. Élete ről kevés adat maradt fenn, de ez is elég ahhoz, hogy egy pásztort lássunk, aki önmagát adta nyájának. A szentség ritkán hangos. Inkább abban mutatkozik meg, hogy az ember nem fordul el mások szükségétől. Kedves testvéreim, legyen ez a nap csendes örömmel és figyelmes szívvel teli számotokra. Legyen mellettetek valaki, akinek szüksége van a jóságotokra. Isten áldjon meg titeket és szeretteiteket. Béke veletek.