Ma csütörtök van, a Pünkösd utáni huszonkettedik vasárnap, egy hétköznapi nap, böjt nélkül. Az evangéliumban a tanítványok tüzet akartak bocsátani a szamariai falura, amely nem fogadta be Jézust. Ő megállította őket: az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse, hanem hogy megmentse az embereket. Ez a történet a mi saját haragunkról szól: olyan könnyű eldönteni, hogy valaki nem érdemli meg az irgalmat, és olyan nehéz felidézni, hogy minket is egykor kegyelemből mentettek meg, érdemünk nélkül. Ma Római Szent Anasztázia emlékét ünnepeljük, aki a harmadik század közepén Rómában élt, az üldözések idején. Krisztusért mártíriumot szenvedett. Megmaradt az emlékezet szilárdságáról és csendes bátorságáról. Példája emlékeztet arra, hogy Istenhez való hűségünk néha egyszerűséget és kitartást kíván. Kedves Testvéreim, legyen ez a nap csendes és jóindulatú. Nehéz beszélgetéseinkben a türelem találjon helyet a bosszúság helyett, szívünkben pedig az irgalomnak legyen tere. Áldjon meg titeket az Úr, és őrizzen meg békében. Szent Anasztázia, könyörögj értünk Istenhez.