Ma kedd van, október huszonhetedike. A Pünkösd utáni huszonkettedik vasárnapot éljük, és az Egyház azt az Úr szavát olvassa, hogy Őt követni annyi, mint minden nap felvenni a keresztünket. Nem nagy tettekről beszél, hanem a mindennapiakról: kimondani az igazságot a kényelmes hazugság helyett, megbocsátani annak, aki megbántott, és nem elmenni egy más bajának látására szemet hunyva. Ma az Egyház megemlékezik Kaleb szent királyról. Nagyjából 514-től 530-ig uralkodott az aksumi királyságban Afrikában, amely keresztény ország volt, jó viszonyban Bizánccal, és az ő idejében érte el hatalma csúcsát. A hatalom nagy volt, és nagy volt vele a felelősség is. Azt hiszem, minden nap döntenie kellett, mi a fontosabb: a saját haszna, vagy a körülötte élő emberek lelke. Kedves barátaim, legyen ez a nap csendes örömmel teli, és adjon erőt ahhoz, hogy félelem nélkül viseljétek a kereszteteket. Az Úr áldjon meg benneteket, és őrizzen meg minden utatokon. Szeretettel: Bohdan atya.