Ma, a Pünkösd utáni huszadik hét csütörtökén az evangélium arról szól, hogyan mentek el Keresztelő János tanítványai Jézushoz azzal a kérdéssel: Te vagy-e az, akit vártunk? Ő pedig válaszul nem bizonygatott semmit, csak azt mondta: nézzétek, a vakok látnak, a sánták járnak, a szegények hallják a jó hírt. Majd halkan hozzátette: boldog, aki nem botránkozik meg énbennem. Olyan egyszerű és olyan mély – a hitet nem a hangos szavakról ismerni meg, hanem arról, hogy mellette melegebb lesz az élet. Ma az Egyház Regensburgi Szent Aureliára emlékezik, aki a tizedik és tizenegyedik században élt, és 1027-ben halt meg Regensburgban. Remete volt, vagyis egészen észrevétlen életet választott, a szemek elől rejtve, távol a zajtól és a dicsérettől. Kevéset tudunk a küzdelméről, de ez a csendes megállás Isten előtt, napról napra, böjtben és imádságban, már önmagában nagy bátorságról és szeretetről beszél. A szentség gyakran éppen ilyen – csendes, senki számára sem látható, de ettől nem kevésbé valóságos. Kedveseim, legyen ez a nap számotokra nyugodt és jó. Ha ma valaki a hitről kérdez benneteket, ne siessetek bizonygatni, csak mondjátok el, mi jót tett veletek az Úr. Segítsen Szent Aurelia, a csendes imádság asszonya, hogy értékeljük azokat az egyszerű perceket, amelyeket Istennel és a szeretteinkkel töltünk. Az Úr áldása legyen veletek, és békesség a szívetekben.